Twilight:
És akkor az oroszlán beleszeretett bárányba.
Edward arca megrándult, de még
mindig gyötrődött.
− De nem is ez a legrosszabb a dologban
− folytatta suttogva, mintha én meg sem
szólaltam volna. − Nem az, hogy láttam,
amint ott heversz a padlón... mint egy
rongycsomó, törött csontokkal. − A hangja
elfulladt. − Nem is az, hogy azt hittem,
későn érkeztem. Még csak nem is az,
hogy hallottam, ahogy sikoltozol fájdalmadban,
bár ezek az emlékek is kísérteni fognak
az örökkévalóság hátralévő részében. Nem,
a legeslegrosszabb az volt, amikor úgy éreztem...
hogy nem tudok megálljt parancsolni magamnak.
Amikor azt hittem, én magam foglak megölni.
-Hány éves vagy?
-17.
-Mióta vagy 17?
-Jó ideje.
-Ez nem jó, Edward. Nem közülünk való.
-Nem félek tőled.
-Ezt nem kellett volna mondanod.
-Örülök, hogy itt vagy, kell egy bíró.
-Azt hiszi, csalunk. Tudom, hogy csaltok.
Szolj, ha csalnak, Bella.
-Rendben.
-Idő van.
-Most már értem, miért kell a mennydörgés. Ez hazafutás lesz, igaz?
-Edward nagyon gyors.
-Kiestél.
-Kicsim, ugyan már, ez csak játék.
-Szép játék.
-Az én majomemberem.
-Állj!
"- És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba... - suttogta, és én lesunytam a fejem, nehogy meglássa, milyen boldog izgalmat keltett bennem ez a szó.
- Micsoda buta bárány! - sóhajtottam.
- Micsoda beteg, mazochista oroszlán! "
/Bella & Edward/
"Fél a tűtől.. - mormolta Edward magában, és a fejét csóválta. - Egy szadista vámpír, akinek feltett szándéka, hogy halálra kínozza... ugyan kérem, az nem probléma, rohan találkozni vele... Viszont egy infúzió, ugye..."
"- Nem - folytatta. - Azon gondolkodtam, hogy van valami, amit szeretnék megpróbálni! - és azzal újra két keze közé fogta az arcomat.
Elakadt a lélegzetem.
Habozott - de nem a szokásos értelemben, emberi módon.
Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál, mielőtt megcsókol egy nőt, de szeretné előbb kipuhatolni, miként fog a nő reagálni. És nem úgy, amikor azért habozik, hogy meghosszabítsa a pillanatot, a várakozás eszményi pillanatát, amely néha jobb, mint maga a csók.
Edward azért habozott, hogy kipróbálja magát, hogy lássa, biztonságos-e a dolog, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ura önmagának.
Aztán hideg, márvány ajkát nagyon gyöngéden az enyémhez érintette.
Amire egyikünk sem számított, az az én reakcióm volt.
A vérem for.rni kezdett, és égett az ajkam. Vadul, zihálva lélegeztem. Az ujjaim görcsösen túrtak ahjába, hogy közelebb húzzam magamhoz a fejét. Az ajkam elnyílt, és belélegeztem kábító illatát.
Kővé vált. Gyöngéden, de ellenállhatatlan erővel eltolta magától az arcomat. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az arca kemény, fegyelmezett.
- Hoppá! - leheltem.
- Az nem kifejezés!"
/Bella & Edward/
" Három dologban teljesen biztos voltam.Először, hogy Edward vámpír.Másodszor, hogy lényének egyik része-bár nem tudtam mennyire képes uralkodni felette-a véremre szomjazik. És harmadszor, hogy én feltétel nélkül és gyógyíthatatlanul szerelmes vagyok belé!!"
/Bella/
Edward és Bella az ebédlőben:
Edward: "Bella.
Bella: Szia! Úgy változik a hangulatod, hogy már beletörik a nyakam."
Bella&Edward
Erdőben:
Bella: Hány éves vagy?
Edward: 17.
Bella: Mióta vagy 17?
Edward: Egy ideje.
Bella: Tudom mi vagy.
Edward: Mond ki. Hangosan. Mond ki.
Bella: Vámpír.
Bella&Edward
A bál kezdete elött:
Edward: Vigyázni fogok rá.
Charlie: Ezt már hallottuk.
Charlie&Edward
|